Mielőtt bárki azt feltételezné, hogy a svájci csomagolóipar tökéletes, gyorsan eloszlatnám a rózsaszín felhőket ezzel a képpel. Itt konkrétan az történt, hogy a jelzett húzónyitóval megpróbáltam kinyitni a Coop Bio bodzaszörpöt, ami láthatóan nem sikerült (lásd a másik nyílnál a szakadást). Sebaj, kés is van a konyhában ;-)
Bár a tavaszi tél itt is tartja még magát, ez nem tántorítja el a kertészeket attól, hogy elvégezzék az évnek ebben a hónapjában szokásos kampányszerű fametszést. A képen látható járművel érkezett - és valószínűleg éppen az ebédidejüket töltő - munkások nem csinálnak gondot a lenyesett ágak elszállításából sem: a kisteherautóra a mögé kötött zúzóból már csak faforgács érkezik, ami pedig rögtön mehet a biomassza-erőműbe.
Wünschen Sie eine Tragetasche? - kérdezi az Avecben a pénztáros a kissé meglepett vevőtől. A meglepetésre az ad okot, hogy a "kér-e szatyrot" kérdést errefelé úgy szokás mondani, hogy "Säckli gern?", az új pénztárosnak tehát van még mit lenyisszantania a kérdéséből, hogy CH-konform legyen.
A reggeli csúcsidőben főleg az S2-es vonat érkezésekor figyelhető meg a képen látható jelenség Zürich Enge állomásnál, amikor is az autósok csendben és mozdulatlanul tűrik, hogy a végeláthatatlan gyalogoshadak egyszer végre elfogyjanak. És nem ám át-átslisszolnak egy minimális résen, tényleg megvárják, amíg már közel s távol sincs átkelés szándékát tanúsító járókelő.
